Budakeszi határában nemrég készült el a hívogatóan igényes kerthelyiségű étterem. Nem újonnan nőtt ide, egy 1898-ból származó idézet szerint: a „Mocsnek-féle nagyvendéglő. Tágas és kellemes étterem, nagy táncterem, szép kerthelyiség, kitűnő ételek és italok, tiszta és gondos kiszolgálás. Társas összejövetelek, estélyek rendezésére kiválóan alkalmas hely.”
Most is ez lehet a célkitűzése a tulajdonosoknak, amely – szerintem – sikerül is.
Az étlap igényes szerkesztésű és tartalmú, az egyes ételcsoportokat Dobos C. József és Rézi néni könyveiből kölcsönzött idézetek előzik meg. Az ételek csoportosítása is jól sikerült, és ami manapság ritka, a helyesírásban se tudtam hibát találni. Nem is kerestem, azt sokkal inkább, hogy mi kövesse a választást segítő, friss – és persze kenyér nélkül megkóstolt – libatöpörtyűt. Tejszínes hagymaleves lett a nyerő, cipóban. A helyzetet menti, hogy rozsos volt a cipó, de igazán az, hogy nem ettem meg a „tányért”, a levest viszont az utolsó cseppig.
A pontos tájékoztatás érdekében elárulom, hogy az asztalra még ilyenek kerültek, mint Bakonyi pandúrleves bárányból csuszatésztával, erdei gombával és egy egyszerű, ámde hibátlan ízű Gesztenyéskerti húsleves házi tésztával.
A főétel kiválasztásánál akadt egy kis gondom, ugyanis a „Hagyományőrző ételek” címszó alatt csupa csábító, ám olvasni sem könnyű ételeket láttam. Szerencsére van más fejezete az étlapnak, ahol elidőzhettem. Kérdeznem is kellett, miben mi van, van-e például liszt a nagyon jól hangzó snidlinges gombaraguban. A gondos pincér ment a konyhába és jött a hírrel, hogy bizony van, DE szívesen készítenek egy adagot csak tejszínnel…
Így Dijoni szűzérmét ettem snidlinges gombaraguval, vadrizzsel – „csak nekem, csak most”, pompásan elkészítve. A többiek némileg figyelmen kívül hagyták a könnyűség vezérelvét, hiszen nem nehéz belátnom, hogy ez a megszállottság csak nálam fő szempont, a hedonistáknál ez leginkább két étkezés között lehet életképes gondolat. Így gyönyörűen kinéző Császárszalonnával fonott szűzpecsenyét juhtúrós sztrapacskával, laskagombával illetve Tanyasi rántott jércét, rántott petrezselyemmel elnevezésű ételeket bírtak jóízűen és lelkendezve megenni.
A desszertek felsorolásakor is bőven volt kísértés, például a Mézes-mákos palacsintametélttől csak a mákkal való antagonisztikus kapcsolatom mentett meg. A napi ajánlaton szereplő Mentás mascarpone kehely friss gyümölccsel elnevezésű csoda valahogy az asztalon termett. A szemmel történő, ámde alapos szemrevételezés arra az eredményre vezetett, hogy a nevében szereplő dolgokon kívül, rántott (bundázott) babapiskóta darabok is díszelegtek – egy darabig.
A sok csábítás ellenére sikerült – személyre szabott – könnyű ételt ennem a hagyományőrzően remek Gesztenyéskertben.
A cikk korábban megjelent a Hegyvidék című lapban.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: