Normafa Cafe&Grill

Amikor elmarad egy torna, szinte üresnek, céltalannak tűnik az este. Ilyenkor gyorsan kell találni valami sportpótlást. Erre ideálisnak tűnt egy kis séta a hegyvidékünk valamelyik erdejében. Egy ilyen sétánál elengedhetetlen fontosságú – számomra -, hogy legyen a közelben egy végcél, mondjuk egy étterem. A Normáfánál tett néhány lépés után hamar meglett az a bizonyos végcél, a Normafa Cafe&Grill. Ideálisnak tűnt a helyszín, egyrészt mert „írni kell róla”, másrészt mert a Normafánál „futó” komoly sporttevékenység láttán némi irigység és lelkiismeretfurdalás támadt bennünk. Ezért hamar betértünk a gesztenyefák árnyékában meghúzódó hangulatos kerthelyiségbe. Mások is így tettek, hétköznap este folyamatos volt a vendégjárás, ami mint tudjuk, jó előjel egy étteremnél.

Először a koktéllapról „kell” választani, egy „Limo-berry”, azaz citromból, mentalevéből, tonikból és színes bogyókból álló ital segítette az ételeink kiválasztását. Az étlap a helyszínnek és a külföldiek gyakori előfordulásának megfelelően három nyelven csábít, merthogy csábít mindenféle jóra. Tudom, hogy írtam már máskor is, hogy egy-egy helyen nehéz választani, de itt is ez a helyzet. Hiszen gazdag és impozáns az étlap, sok, számomra kedves rák, kagyló, tengeri csoda hívogat, például „Kanálúsztató”-ként Karib-tengeri halleves, kagylóval, garnélával. A következő oldalon igazi ellenállhatatlan kísértés figyel: frissensült ropogós kenyérkülönlegességek formájában: paradicsomos-bazsalikomos, olívabogyós vagy pepperonis ciabatta, bagett és rozs bagett az egészségesebb bűnök kedvelőinek. A vizuális élmény mellé illatok is érkeztek…, nem is tudom, hogy sikerült erősnek maradnom… Az étlap továbbolvasásával foglaltam el magam, amikor is folytatódott a megkísértések sora: házi gnocchi választható mártással, „modern klasszikusok”, „halpiac”, és a saláták „Normafű” néven.

A választás végül a „B.B.Q” menüpontból sikerült, elég könnyen, mert minden másban lapul volna egy kis „bűnözés”. A pincérek szolgálatkészek voltak, és valószínűleg „bűn” nélkül is előállíttatták volna a kiválasztott ételt, de tornaidőben nem engedélyezett a kilengésnek még a gondolata sem! Így pármai sonkás csirkenyársat ettem sárgadinnyés-ruccolás salátával.  A tornásztárs pedig „Chop-soy” nevű, csirkemellből, bélszínből, garnélarákból és zöldségekből álló finomságot választott.

Az édességek kínzó listájához külön étlapon jutunk, és mivel én csak olvastam a benne rejlő csodákat, úgy gondolom, a kedves Olvasót is megörvendeztetem az ínycsiklandó választékkal. A „Normafa tiramisu”-tól kezdve találunk a túrógombócon át a diós-csokis rakott palacsintán át az aszalt szilvás, mézes krémest is, de a legizgalmasabbnak a csokoládé fondue idénygyűmölcsökkel, piskótával és marcipánnal hangzik. És még nincs vége a listának! Van ugyanis kemencés palacsinta, gyümölcsrizs és „Ree-za” nevű tejberizs különlegesség, „jégviselőfánk” is. Még mindig folytathatnám, de nem teszem, hogy ne okozzak olyan nyálcsöpögéses szenvedést, mint ami nálam támadt olvasás közben.

Legközelebb futni – is – jövünk a Normafához…!

A cikk korábban megjelent a Hegyvidék című lapban.