A MOM Parkban lévő Paulanerben is mindig telt ház van, ami ugye jó jel egy étterem esetében, különösen, jót jelent, ha ilyen hatalmas területű helyről van szó. Töménytelen asztal, bárpult és ezeknél emberek nagy tömegei. Söröznek, esznek és (persze) cigiznek, de még sincs sem füst, sem tömegérzés. Viszont, híven a nevéhez: Sörház, sörből is tömegesen találunk az itallapon. Na de ilyenekkel én nem is tudok foglalkozni, amikor az étlapon és a heti ajánlatban a falra írva olyan csodák szerepelnek, mint joghurtos körteleves, vagy csiga, rák, halak különböző kunsztokban. Mondhatnám, és mondom is, hogy a sóska tükörtojással című ételtől kezdve a tojásos galuskán (naná, hogy fejessalival) át egészen a lazacos gnocchiig és a libamájig vezet az út. Kicsi kitérő vezet az egyik, nem”lightos”, de nagy kedvencem betűi felé: velő rántva, ahol aztán nagyot nyelve visszatérek az esti és főleg könnyed kínálathoz. Merthogy a Paulanerben igazán könnyű a könnyűt – is – megtalálni. Választani kicsit nehezebb, van ugyanis vasalt csirke salátával, óriás salátatál bazsalikomos mozzarella golyókkal, és ami végül nyert is: mozzarellás, gombás csirkemell, persze, köret helyett laza, kevert salátával. Közelről láttam még a szintén döntőbe került füstölt gomolyát, baconba tekerve ruccola salátával és egy tengeri halízelítőt, amin a következők ültek: füstölt lazac, párolt garnéla, tonhalkrém, marinált kagyló és borsos makrélafilé.
Az édességként kimaradottak felsorolása is hosszú és csábító: elsőként friss császármorzsát nem ettem aszalt gyümölcsökkel és málnaöntettel, aztán a bajor almásrétest fahéjas öntettel és a gőzgombóc szilvával várt hiába a „hammbekaplak”-ra. A nevükben is remélem, a többi sok asztalnál nem volt ilyen komoly önmegtartóztatás.
A cikk korábban megjelent a Hegyvidék című lapban.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: